"Mi nem emberek, hanem varázslók vagyunk.
A közönséges emberek nem fizetik meg az árát,
hogy a mi utunkat járhassák."
Soror Het Heru (Shadowrun Grimoire)

"A mágia, a képzelet önmagát megvalósító varázsereje." - mondta Wictor Charon.
"A mágia, a képzelet önmagát megvalósító … tárgyak, az érzelem- vagy gondolatkoncentráció képezi az alapját, hanem a tömény akarat, a mágus saját lénye, mely minden síkon tudatosan létezik.
 

Mágusnak lenni nem szakma, vagy hivatás, talán inkább egy állapot. Az aki már elérte az "éberséget" soha többé nem csukhatja be a szemét. Bármilyen utat is választott, minden pillanatát átszövi a mágia. A mágia és a mágus egy és ugyanaz.
A mágia egyes ösvényei között annyi a különbség amennyi az egyes emberek között. Mindegy, ki melyik úton indult el, elõbb utóbb eléri azt a szintet, ahol már nincs szüksége tradíciókra, segédeszközökre ahhoz hogy a mágiát gyakorolja. A kitartás, a szorgalom, a tudásvágy akarattá lesz, az eredendõ megérzések tudatos intuícióvá válnak, és a sok gyakorlás és tanulás révén a mágus eléri az egyetemes tudás szintjét. Érzékelése, felismerései olyan mértékûek lesznek, amik egy átlagember számára befogadhatatlanok, érthetetlenek, sõt veszélyesek, ami arra kell hogy ösztönözze a beavatottat, tanulja meg a hallgatás mûvészetét. Ezen a szinten már nem a legjobb módszer a misztikus ködbe burkolózó, külsõségekkel "titkosnak" látszó varázslóság felvétele.
A mai korban sincs könnyû dolguk a mágusoknak. A régen hermetikusnak számító eszmék ma már könnyedén hozzáférhetõek ugyan, ám a társadalom egyre erõsebb korlátai nem kedveznek a magányos, csak mágusokkal érintkezõ életmódnak. Meg kell tanulni úgy együtt élni a -szinte csak a test és a lélek szintje között ingázó- emberekkel, hogy a mágus közben a szellem síkjának információival ne terhelje õket, és saját útját is biztonságosan, megfelelõen járhassa.
A mágia nem csak egy dolog amit a mágus végez. Életmódja, magánélete, filozófiája, minden cselekedete, érzelme és gondolata mágia. A fizikai világ és a test megismerése, az alsóbb szintû én, vagyis a lélek megértése után az ember eljut arra a szintre, amikor már a felsõ világok, azaz a szellem, a magasabb szintû ego megérintése a célja.
A mágia anyagi, lelki és szellemi fokozatának mûvelése különféle eszközöket igényel. Anyagi komponensként kövek, növények, állati vagy emberi eredetû alkotóelemek egyaránt felhasználhatóak. A lelki szint megértéséhez saját magunkból kell merítenünk, míg a magasabb szintû mágia csak a lélek fokozatos "halálával" mehet végbe.
Nem lehet éles határvonalat húzni a mágia három fokozata között. A test mágiája az amulettek és talizmánok készítésétõl egészen a harcmûvészek acélos edzettségéig elég széles skálán mozog, de jól mûvelni csak a lélek megismerésével lehetséges. A gyógynövények használata, a kristályok erejének felszabadítása, a talizmánok és az amulettek viselése önmagában is hatásos, de csak bizonyos fokig. Minél magasabb szinten áll a mágus, annál kevésbé érzi meg ezek hatásait.
A gyógynövények és a kristályok -mint fizikai anyagok- a bennük való hit nélkül is remekül elvégzik feladatukat, de egy talizmán vagy amulett -aminek elkészítése nem túl nehéz feladat annak, aki ismeri az alapszimbólumokat, megfelelõen meghatározta az eszköz célját, és hisz abban amit csinál- már az asztrális régiókat is kell hogy érintse. A hit mint asztrális, érzelmi töltet a készítõ számára elegendõ erõvel ruházza fel a tárgyat. A lélek magasabb szintû, mentális erejének felhasználása - a gondolatkoncentráció és az erõsebb szimbólumok alkalmazása révén- már komolyabb felkészültséget, és szaktudást igényel. A harcmûvészet sem csak a test erõsítését, hanem a lélek megacélozását is kitûzte céljául.
A lélek mágiájának alapja a meditáció. A befelé fordulás, saját asztrális és mentális folyamataink megismerésének igénye különféle technikákat hozott létre, az egyes népcsoportok, közösségek beállítottságától, körülményeitõl függõen. A gyakorlatban talán a legjobban használható a héber Kabbalah, és a Tarot. Mindkettõ alkalmas a lélek feltérképezésére, és a továbblépésre, de egyik sem tesz csodát, hiszen nagyon kemény munkát, saját magunkkal szembeni õszinteséget és folyamatos gyakorlást igényel.
A természeti népek gyakorlatában a pszichedelikus növények alkalmazása adta meg az alapot arra, hogy a sámán vagy a varázsló elérje a megvilágosodás állapotát. A különféle drogok, tudatmódosítók mindig nagy szerepet játszottak a sámánok, mágusok, boszorkányok praxisában. Asztrális utazásokhoz, a Világfán való "közlekedéshez" és a felsõbb síkokkal való kapcsolattartáshoz nélkülözhetetlennek tartott növények, a különféle gombák alkalmazása után, a huszadik században a növényi alapanyagú és a szintetikus szerek elégítették ki a mágusok ez irányú igényeit.
A kelta mágusok, a druidák a légyölõ galócát használták a magasabb síkok elérésére. A gomba májromboló hatása miatt a fiatal szervezet regenerálódó képességét használták fel, oly módon, hogy életerõs fiúkkal a növényt megetették, majd a fiatalok vizeletét felfogták és megitták. Az így "megtisztult" anyag már nem okozott mellékhatásokat, csak a kívánt hatást idézte elõ. Az amerikai indiánok a meszkalinban gazdag pejotl kaktuszt, a Lophophora Williamsii-t és sok hasonló hatású, hamis pejotl-nak nevezett növényt alkalmaztak hasonló célokra. A boszorkányok repülõkenõcse többek között nadragulyát, beléndeket, csattanó maszlagot, azaz csupa mérgezõnek tartott növényt tartalmazott. A megfelelõ arányban felhasznált növényeket zsírban elkeverve és a test bizonyos részeire kenve utazásokat tehettek más síkokon és kapcsolatba kerülhettek szellemekkel, mesterekkel, asztrállényekkel vagy istenekkel.
Manapság a szintetikusan elõállított drogok közül az LSD-t használják leggyakrabban mágikus kísérletekhez, mert ennek hatásai a legmegfelelõbbek. Kitágítja a tudatot, könnyebben elérhetõvé teszi a felsõbb síkokkal való összekapcsolódást és a csoport tagjai között "közös tudatot" hoz létre. Gyakorolható segítségével a telepátia, az asztrális utazás és a testkilépés is, legfontosabb felhasználási területe azonban a félelmekkel való szembesülés és az azok megoldásához szükséges önismeret és energia megszerzése. Az alapanyagához használt anyarozs, a rozson élõsködõ gombafajta idézi elõ a tudatmódosító hatást.
Ez a szer fizikailag nem addiktív, de a lelkileg gyenge emberek, akik bizonyos problémáikból való menekülésre használják, könnyen rászokhatnak, csakúgy mint bármi másra. A világban minden létezõ dolog semleges, mindig a használó személyétõl függ, melyik irányban tér el a hatás a harmonikus középúttól. Az LSD használata nem legális!
A tudatmódosító szerek alkalmazásához megfelelõen képzett vezetõre van szükség, aki kellõ spirituális tapasztalattal a háta mögött a megfelelõ úton tudja tartani a gyakorlót. Mostanában több könyv jelent meg magyar nyelven is, melyek segítséget adnak ahhoz, hogy mindenki, aki rászánja magát az ilyen irányú kísérletekre, választhasson. Ezek az írások minden esetben arra figyelmeztetnek, hogy kis adagokkal, felügyelet mellett kezdjük el a kísérletezést.
Természetesen mindenkinek tudnia kell, mennyit képes lelkileg, szellemileg és fizikailag elviselni. A megfelelõ önismeret és a problémák tudatos megoldása, a frusztrációk, elfojtások felszínre hozása el kell hogy kezdõdjön, mielõtt bárki is nekikezd a gyakorlatozásnak. Ha ez megtörtént, nagyon kevés esély van arra, hogy bármi probléma elõforduljon a szerek alkalmazásának következtében.
Bárki bármilyen utat választhat, kombinálhatja az egyes hitek, tradíciók általa hasznosnak vagy fontosnak tartott elemeit, kellékeit. A legfontosabb, hogy a segédeszközök harmóniában legyenek a használóval, ami az eredményes munka alapfeltétele.
A Test és a Szellem közötti szûrõ a Lélek. Ez az ami elválasztja az embert a magasabb síkoktól, problémákat, megoldandó feladatokat, életenként más és más jellemvonásokat ad. Ennek fokozatos halála -amiket nevezhetünk beavatásoknak is- lassanként eljuttatják az adeptust addig, hogy a szellem információi szinte szabadon áramoljanak át a szûrön a test szintjére.
A lélek két alkotóeleme, az asztrális és a mentális réteg fokozatosan a szellemi síkra tevõdik át. Az alsó asztrál- és mentáltest "kiürül" és lassanként a felsõ asztrál- és mentáltest veszi át a fõszerepet. Az emberekkel való érintkezés során a mágus ezeket a kiüresedett alsó testeket tölti meg a felsõ szintekrõl "leadogatott" érzésekkel és gondolatokkal, az emberek számára még elviselhetõ mértékûre szûkítve azokat.
A mágia igazi mûvészet. A mágus arcokat, érzéseket, gondolatokat kelt életre vagy formál meg úgy, hogy közben mindegyiket magáénak tudhatja, nem színlel, hanem minden egyes esetben saját magát adja, természetesen a többiek számára is érthetõ formában.
Azáltal, hogy felébresztette, majd késõbb felszabadította magában az õselemek erejét, képessé válik arra, hogy fizikai hatásokat is tegyen. A szellem mágiája nem igényel fizikai, alsó asztrális vagy mentális eszközöket. Nem a tárgyak, az érzelem- vagy gondolatkoncentráció képezi az alapját, hanem a tömény akarat, a mágus saját lénye, mely minden síkon tudatosan létezik.
Ahhoz azonban, hogy ez a szint harmonikus legyen, nem csak akarni, hanem engedni is tudni kell. A létezés olyan, akár egy tánc az ’Én’ és a ’Nem Én’ között. Amikor a ’Nem Én’ elõrelép, az ’Én’ tudatosan teret enged neki. Saját akaratát pedig csak akkor és ott (abba az irányba) érvényesíti, ahol ezt harc nélkül képes megtenni.